új hónap kezdődött - meg a hétvége

Ahogyan pakoltam ki a kis másfél bőröndnyi és hátizsáknyi életem az új helyemen, ráeszméltem, hogy igazából tényleg bele tudod pakolni akár egy bőröndbe is az „életed”.

Nem is értem, mit stresszeltem ezen, mert oké, eszembe jut, hogy azt a cipőt elhozhattam volna még, vagy azt az arckrémet, vagy azt a táskát, vagy azt a pulcsit, vagy azt a gatyát, vagy azt az illóolajat… de nem dől össze a világ attól, hogy nincs itt. Tudom élni a mindennapos életem és kész.

Ilyen szempontból vicces is, mennyire a tárgyainkhoz vagyunk kötve – de inkább meg se szólalok, mert egy pakli fotót hoztam magammal, amik már a tükröt díszítik, ott van a lányoktól kapott kis mécsestartóm, anya angyalkája és még a dínós merőkanál is Laurától… igen, ezek mind rendkívül fontos kellékei voltak az utazásomnak.

Szóval azt hiszem, minden a helyén van, meg most már lassan én is, eltelt az egy hét és bár a jetlag jelenségét illene már magam mögött hagynom, azért úrihölgyesen elpilledek, mikor otthon lőnék nekem a pizsit… Nagyon gyász, hogy ilyen öreg vagyok. A professzor is meg mindenki mondta, „ó, te fiatal vagy, hamar átállsz majd”. Köszi. Nem, öreg vagyok és álmos. :D Bahh.

Annyira jó, hogy a diplomamunkám a kultúrsokkból írtam, konkrétan tudom azonosítani magamon a fázisokat, rendkívül szórakoztató és talán kevésbé élem meg drasztikusan a dolgot.

Ami nekem amúgy fura, a teljesség igénye nélkül:

•  az ágyazás – van egy lepedő, azon egy vékony valami (magában), azon egy paplan (magában), azon egy ágytakaró szerű paplan (magában); minek ezeknek ágynemű huzat???
•  a mosógép és szárítógép jelensége – fura, de hát ez isteni, persze, tudom, otthon is használják sokan, de én régimódi teregetős vagyok…. de most kipróbáltam és úgy látom, a ruháim nem szenvedtek el tőle semmilyen komolyabb sérülést
•  a mogyoróvaj-lekvár kombó – végre megkóstoltam és bár tényleg finom, meg nekem 25 éves európaiként rendkívül különleges, nem éltem át akkora katarzist, mint amennyire fel lett ez építve kiskoromtól, hogy „hú, az amcsik ilyet esznek”, de azért igen, tényleg finom (rászokni nem fogok)
•  a házak „papír jellege” – nem rosszból mondom tényleg, mert csoda kis házikók vannak itt, de könyörgöm, jönne a farkas a meséből, fújna rá egyet és összedőlne… nem érzem egyszerűen a házakon belül a masszívságot vagy hogy mondjam :D
• a konnektorok – most komolyan, oké, nem kell mindenhol ugyanolyannak lennie a konnektornak (mert az túl egyszerű lenne, édes istenem, lehetne valami petíciót írni erről? meg kinek kéne? az összes országnak külön?), de hogy egy meglepődött/szomorú/sokkolt arcot kelljen ábrázolnia a konnektornak?... n e m  é r t e m.
•  a buszon való jelzésről már írtam. sárga zsinór. késsz. :D nagyon aranyos.
•  miért van index az autókon, ha sosem használják? (na jó, nem sose, de ritkán :D)
• mindent úgy be kell csomagolni, mintha nem lenne holnap, de lehetőleg valami műanyag dobozba L
•  miért ilyen borzalmasan rossz a közvilágítás? alig látni az utcákon, de még jobb környékeken is sötétedés után – talán spórolnak, nem tudom
• nem mennek rendesen a hajszárítók, a töltők
• miért kérdezik meg mindig, hogy „how are you doing” mikor teljesen nyilvánvaló, hogy a kutyát nem érdekli, hogy „how am i doing”-olok.
• nincsenek igazán kerítések a házak körül és tééényleg vannak a teraszon hintaszékek, istenem, mint a filmekben :D
• mindenhol zászlók vannak – ehhez nagyon ragaszkodnak (a prof amúgy mesélte, hogy állítólag van külön cég, akik, ha esetleg meg kéne szabadulnod egy amerikai zászlótól, eljönnek érte, mert csak úgy nem szabad kidobni)
•  a postás tényleg az ajtón levő levélnyíláson keresztül dobja be a postát!!!
• az ágyak olyan magasak, hogy szó szerint fel kell rá mászni – ha állok, akkor a combom felső részénél kezdődik az ágy és oké, nem vagyok olyan magas, de könyörgöm… :D és az ágykeret valahogy külön van ettől a nagy fejtámlától, ami nagyon dekoratív, de ha mozogsz az ágyon vagy megfordulnál alvás közben, nekikoppan a falnak, most is az ágyon ülve írom ezt, és úgy érzem, mintha valami kilátóban lennék… :D baromi magas, na.
• a wc-ben mindig van víz, mármint a csészében, ha lehúzod, lemegy, majd visszatölti magát vízzel. Nekem ez fura, na.
• a kilincseket nagyon bírom, ilyen gömbök, amiket el lehet fordítani, nagyon tetszenek
• a klasszikus, beépített szekrényeket is bírom, amiknek ilyen harmonika ajtajuk van, van az én szobámban is
• a függöny az max. dísznek van az ablak két szélén, de egy csomó helyen simán telibe belátsz a szobákba; a hollandoknál láttam ilyet utoljára, és nagyon nem zavarja őket :D
• a villanykapcsolók és hogy mi hova van bekötve néha nagyon indokolatlan
• a lámpáknak nincs igazán erős fénye
• majdnem mindenkinek hatalmas autója van, a legtöbb terepjáró vagy ilyen platós terepjáró – de könyörgöm, mit tesz a platóra??? mert olyat még nem láttam, hogy lett is volna benne valami :D        
• a benzin nevetségesen olcsó, ehhez kapcsolódóan, szóval fenn is tudják tartani ezeket a hatalmas böhöm autókat

Most így hirtelen ennyi minden jutott eszembe, ami nekem személy szerint furi.

Pénteken találkoztam a professzor úr kutyijával végre! Az semmi, de még el is vihettem sétálni!!! Imádtam, annyira aranyos és jól nevelt kutyi, Kelvannak hívják, nagyon puha és barátságos. Szóval járkáltunk fel alá mindenfelé az egyetem körül és nagyon élveztem. Meg úgy láttam, ő is.

az egyik épület ablakai telis tele vannak földgömbökkel

A héten valamelyik nap pedig késő délután csak be akartam köszönni a profhoz, aztán valahogy ott ragadtam és pálinkáztunk meg beszélgettünk. :D Nagyon vicces volt, mesélt mindenfélét és amúgy ízlett neki a pálinka. Tanítottam neki pár magyar szót, ezen jól elszórakoztunk, de amúgy egész jól ment neki. :D Kedves ember, tényleg, kis szórakozott. Meg jó sztorijai vannak.

Tegnap, azaz szombaton délelőtt jött értem a lendlédim, és becuccoltunk a hatalmas autójukba – igen, nekik is az van. :D Megnéztük útközben a galériát, ahol dolgozik ő is, meg a férje is, épp egy sorozatot tettek fel a falra, amit állatkák festettek, annyira aranyosak voltak!!! Meg volt egy olyan fal is, ahol állatkák képei voltak és alatta pedig a mancsuk lenyomata. Késsz.

egy ilyen csak 360 dollár - valaki? :D 

Szóval beköltöztem az új helyemre, ahol van egy saját fürdőm és egy saját szobám, úgyhogy elég jók a körülményeim. Egy hatalmas házban lakom, a tulajdonos párral, az egyik lányukkal meg egy másik diáklánnyal együtt, de egyelőre még csak a párt ismerem, a másik két lány valamerre kirándul. :D

ebben a "házikóban" lakom

Tegnap este egyedül voltam, kicsit para is volt, hatalmas, öreg ház, mindenféle hangok… De végül is kipróbáltam a mosó- meg a szárítógépet, és megnyugodtam, hogy képes vagyok anélkül használni őket, hogy tönkre tenném a ruháim.

Ma elindultam kicsit felfedezni a környéket, találtam egy csudijó kis kávézót, ott elüldögéltem egy jó darabig, aztán lesétáltam a(z egyik) folyópartra, mert ma szerencsére egészen élhető idő volt. Akkor ki is sütött picit a nap, és látszódott, hogy a folyó széle egy jó darabon be van fagyva. :D

minden nagyon fini volt, ja és Illy kávéjuk van :)

ez mennyire aranyos??? itt van az utcában :) 

 néhány házikó...

szóval szép helyek vannak itt a közelben

Úgy volt, hogy ma a superbowlt együtt nézzük a srácokkal, de végül mindenki vagy beteg vagy valami kínja van, szóval elnapoltuk a sörözést. Nem bánom őszintén szólva, most elfáradtam eléggé az egész napos járkálásban, meg így kicsit tudok a sulis dolgokra koncentrálni. Superbowl, ó anyám. Persze, azért kicsit utánanéztem, mármint tudom mi ez, meg ilyenek, de valahogy engem nem kapott el ez a láz. Na mindegy, ma biztos mindenki azt fogja nézni. :D

Jaj, tényleg, valamelyik nap rám kiabált egy random srác az utcán, akinek zöld haja volt (írnám, hogy szintén, de neki ilyen rikító fűzöld volt), hogy „hey, nice hair!” Én meg csak… mondtam neki nevetve, hogy hey, you too.

Szóval ilyen kis furi emberkék jönnek néha szembe. :D

Na még a környékhez kapcsolódóan: olyan házak vannak itt, csak lesek… Hatalmasak, szépek, zászlósak… Egyszerűen nem tudok betelni velük. :D A fotókon azért remélem látszik, milyen kis csudik. Körbevideóznék amúgy mindent, de remélem így is átjön a lényeg. 

Holnap meglátjuk, innen mennyi idő alatt érek be a suliba, de elvileg gyalog sincs messze.

Remélem, az időjárás most már kegyes lesz! Bár, ahogy néztem a híradót, járhattam volna sokkal rosszabbul is…

Most már otthon kezd elég késő lenni, itt meg kezd sötétedni. Megpróbálok valami hasznosat csinálni. Na igen, meg meg kell néznem a CampusMundis papíroknál, melyiket mikor, hova kell küldeni, nincs kedvem visszafizetni az ösztöndíjat. :D 

Jaj, és pénteken bent volt Emma is megint! Kelvannal eléggé ignorálták egymást, nem értem, miért. :D Búcsúzóul itt van róla is egy kép. Mindenhol kutyik, de imádom!!! <3 

Ölelés haza! 

kis cukiság