is eszter here? yes, she is / február 17 - 23. /

És lassan letelik a bűvös egy hónap.

Folytatva a hosszúhétvége leírását, amit igazából nem is értek, mert csak a hétfő volt ünnepnap, kedden a boltok is pl. nyitva voltak meg ilyenek, de azért a kedd is a hosszúhétvége része volt. Eh? Sebaj. Nem volt suli, szünet, juhú. 

Szóval a „ne ijedj meg, lesz plusz egy ember”-ből az lett, hogy vasárnap elzarándokoltam a kis heti bevásárlásomra, majd mikor hazaértem, nekiálltam főzni. Nagyon rákattantam amúgy a meal prep videókra youtube-on, csomó jó ötletet tudtam szerezni, hogy hogyan tudok minél olcsóbban meg hatékonyabban kijönni kaja ügyileg – na és minél kevesebb idő alatt! Azért az sem mindegy, hogy nem is akarok mindennap főzőcskézni és bár – ezt a Vandzsival már megbeszéltük, pacsi :D – hiába mondják, hogy nyugodtan használjam csak a konyhát, mégis csak akkor szeretek a legjobban tüsténkedni ott, ha senki nincs itthon. :D Ez az én hülyeségem, tudom.

Szóval épp elpakoltam magam után, már csak az édesburi tallérkáim sültek a sütőben, amikor egyszer csak berontottak a házba: a plusz egy ember, aki plusz három ember volt, meg az Amanda, meg a Hillary, meg MÉG EGY KUTYA. Oké.

Bemutatkoztak meg minden, én közben igyekeztem minél előbb eljönni a konyhából, de már meg is szállták, úgy éreztem magam, mint egy ilyen vígjáték filmnek az egyik jelenetében, mondogatták „jaj, bocsi, ne, ne menj, maradj csak, bocsi, hogy így lerohantunk”, de azért össze-vissza sürgölődtek körülöttem. :D Csak tátott szájjal néztem, mi folyik itt.

Aztán feljöttem a szobába, olvastam a csodás research paper-eket, majd később lementem vízért, akkor már a házigazda házaspár is megérkezett a kirándulásból, és kérdezték rögtön, ettem-e már, jaj. :D Aranyosak voltak. Elmesélték, hogy mennek egy indiai barátjuk esküvőjére, és hogy milyen tradicionális ruhákban lesznek.

Vasárnap volt Anya szülinapja, Isten éltesse sokáig! <3

Aztán hétfőn egész nap esett a hó… délelőtt lehívtak reggelizni, csináltak minipalacsintát, meg volt saláta, gyümölcs. A nagy étkezőasztalhoz pont odafértünk. Aztán beszélgettünk arról, hogy tényleg ennyire utálják egymást a new yorkiak meg a new jerseyiek – a válasz amúgy kind of igen. Na, meg csomó minden még feljött, de jól eldumáltunk, ilyenkor utólag jut eszembe, hogy milyen jó basszus, hogy így el tudok velük beszélgetni. A nyelvtudás ajándék. Szóval hétfőn igazából hibernáltam magam. Kedden lesétáltam a folyóparthoz, a – mondhatom már ezt? – kedvenc padomhoz, egy nagy kávéval, elővettem a jegyzetfüzetem és vagy két órán át ott ültem és morfondíroztam, mi is legyen az új projektem. Sütött a nap és négy fok volt, szóval bizakodtam, hogy már tényleg ennyi lesz a havazás. Hát nem.

szomszédék szép szál hóembert építettek!

Miso random bejött körülnézni. :DDDD

Mentem órákra aztán, Kelvant sétáltattam, még morfondíroztam, beszéltem a Nagyikámmal megint telefonon, elküldtem a CampusMundis papírjaim, remélhetőleg azzal is minden rendben lesz, kipróbáltam az amerikai fánkot, a grillszendvicset és a burritót. Nem egyszerre.
Hm, egy kis amerikai kajadömping a nyálcsorgatásért, avagy kulináris élményeim:

aldis ájszdkáfi, kedvenceim 1.15-ért

Csütörtökön aztán végre megszállt az ihlet és nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, professzor úr is belemegy az új ötlet megvalósításába. Erről még részletesebben a jövőhéten tudok nyilatkozni, ugyanis nem volt ideje most, hogy hosszabban beszéljünk róla. De azért nagyon boldog vagyok, ez nem kis küzdelem volt magammal szemben, vele szemben, mindennel szemben. :D

Pénteken ülök gyanútlanul az óráján és épp a flowról volt szó, amikor egyszercsak kimondja Csíkszentmihályi nevét, majd hozzáteszi: itt van Eszter? Jól ejtem a nevét?

Felcsaptam a kacsóm, hogy jesz ájm hír és szolidan kijavítottam, hogy nem „Mihali”, hanem „Mihály”. Kissé sem volt kellemetlen, hogy egy előadónyi ember fordult felém. Köszi. :DDD

Aztán ott hagytam az előadóban a vizes üvegem és ez akkor jutott eszembe, mikor Kelvant sétáltattam már óra után. Szóval nem sokat remélve, de visszamentem az épületbe. Sötét volt, amikor benyitottam az előadóba, megláttam az üveget és boldogan odasiettem – aztán egyszer csak felkapcsolódott a villany. Oh, hogy megijedtem-e? Én? Dehogy is.

OH DEHOGYNEM. Elég para volt, aztán rájöttem, hogy ja, oké, érzékelő. :D Örültem, mert ezt a vizesüveget még otthon vettem és tudom, ez szentimentális baromság, de jó érzés, hogy otthoni. Pedig csak egy bugyuta műanyag üveg. :D

legalább láttam üresen is

Még picit havazott meg hideg volt a hét második felében is, de ma, azaz szombaton egész kellemes idő volt. Elmentem sétálni, aztán lecsekkoltam ezt a plázát még egyszer és vettem egy-két dolgot; akciósan, Anya jól tanított! :D Így lett 10 dollárért farmerom például. Kb. két óra után amúgy besokalltam és alig vártam, hogy kijussak, mert hatalmas, rengetegen voltak és huh. Van egy limitem ilyenkor és elértem. :D Szóval kb. menekültem ki.

a legfontosabb dolgok. :DDD

Aztán most mosok. Nagyon izgi. Tervezgettem a héten a kirándulásaim, nagyon bízom benne, hogy mindegyik összejön. Az a poén, hogy így Amerikán belül repkedni olyan olcsó tud lenni, ha jó időpontot fogsz ki, hogy az valami félelmetes. De nekem ez csak jó, mert pl. a Niagarához igen időigényes lenne másképp eljutni. :D Márpedig oda nagyon el szeretnék menni.

Jaj és mit kaptam a SzentLacis Amigóktól! 

sziasztok drágák! <3 

Oh, ma megdicsérték a cipőm, mikor kávét vettem. Majdnem mondtam, hogy honnan van, de ilyenkor csak csendben örülök, hogy beolvadok a közegbe. :D

Írtam egy bakancslistát általános dolgokról is, mert városokról, meg látnivalókról már van, és gondoltam, akkor már csinálok egy AmerikaiDolgokAmiketKiszeretnékPróbálniAmígIttvagyok listát is. Jól elszórakoztatom magam, igen! :D Ja igen, és nekem nagyon durva volt, hogy itt nem ugyanazt lehet nézni Netflixen, mint otthon.

Ami még csudi jó hír: kb. hatkor sötétedik! Juhúúú!

Holnap 25., azaz naptárilag pontosan egy hónapja lesz, hogy eljöttem. Néha még mindig vannak nehezebb napjaim, de menni fog ez, na. Na, lejárt az időzítőm, szóval csekkolom a szárítógépet, Eszter out.