Eszterlánc menni Amerika - Campus Mundi & Brown : hóhelyzet, felismerések, itt a március, de hol a tavasz /február 24.

Hú, lemaradtam.

Szóval, még eggyel korábbi vasárnap, február utolsó vasárnapján volt egy Amigos Blogos megbeszélésünk, ami rendkívül produktívan telt! Köszi lányok! Ilyenkor nagyon örülök, hogy az otthoni, elvállalt dolgaimban is ugyanúgy részt tudok venni, mert megoldható. J

Ugyanilyen a FotósViadal is, amiben azért igyekszem segíteni a srácoknak, ha már a munka oroszlánrésze rájuk marad és még a verseny napján se tudok ott lenni, szóval Tamással szintén van egy állandó vasárnapi skype-randink, ahol egyeztetünk. Ilyenkor extra hasznosnak érzem magam! :D

A múlt héten ismét csodás mennyiségű hóval lettünk megörvendeztetve. Szóval letelt hivatalosan is az egy hónapom, 25-én, amelynek eredményeképpen jól megengedtem, hogy kiakasszam magam a prof úrral való megbeszélés után.

Most, így visszanézve, nem is volt régen, de nem értem, hogy engedhettem magamnak, hogy ez eluralkodjon rajtam, ez minden bizonnyal a saját elvárásaim, meg elképzeléseim miatt alakult így, ami nem igazán Campus Mundival kapcsolatos. De annyit szerintem leírhatok ezzel kapcsolatban, hogy amikor valaki készül egy ilyen útra, gyakorlatra, bármire, ne akarja megváltani a világot. Nem erről szól ez az egész, és ez teljesen egyértelműnek tűnhet, de ha valaki olyan pozícióban ér ide, amikor már lediplomázott, dolgozik és épp azt hagyja ott, azt érezheti, hogy extrán le kell tennie valamit az asztalra. Ez nem így van, ezt felejtsétek el, ezt felejtsem el.

Ezt magunk miatt csináljuk, hogy tapasztalattal és élményekkel gazdagodhassunk, ha mindemellett még valami kézzel fogható eredménye is van, az csak hab a tortán. Ezzel nem azt mondom, hogy semmit nem kell csinálni, dehogy is. Azzal teszel a legtöbbet magadnak, ha a program lényegére fókuszálsz – olyan tapasztalatok megszerzésére, ami majd az otthoni jelenlétedhez minőségileg tud hozzájárulni, olyan helyek és események megtekintésére és átélésére, amire amúgy nem lenne lehetőséged és mindezt olyan emberek között, akikkel amúgy valószínűleg soha az életben nem találkoznál.

Szóval, miután nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a professzor úr szerint én mondhatni „túlságosan ambíciózus vagyok”, vagy hirtelen, vagy túlpörgött, vagy akármi – az én szavaim, nem az övé, be kellett látnom, hogy itt nem az a szokás, mint otthon, hogy egy alap, exploratív jellegű kutatást a megfelelő irodalmi alappal és hozzáféréssel 3-5 hónap alatt véghez lehet vinni. Itt erre nem elég ennyi idő. Oké, puffogtam ezen, de itt ez van, ez a helyzet, ha megzeberedem, se lesz másképp. Szóval erről letettem. Csinálhatnám ezt is, azonban elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy akkor a prof nem igazán vállalna értem felelősséget és full magamra lennék hagyva. Az meg nem oké.

Helyette beleásom magam a problematikába, amit ő vázolt fel nekem és bár ez elsőre számomra túl kevés, hogy három hónapig ezzel vacakoljak még, biztos lesz benne tanulási lehetőségem. Meg így ő is boldog. Mellette meg járok a csudi óráimra, és élvezem, hogy van arra extra időm, hogy olvassak olyat is, ami a korábbi ötleteimhez kapcsolódik, amiket akár később meg is csinálhatok otthon.

Na meg utazhatok, a tavaszi szünetben megyek DC-be és Bostonba, nagyon vert a szívem, mikor lefoglaltam a repülőt. Így egyedül még sosem utaztam, mármint repkedtem én egyedül ide-oda, de ilyen tematikus utazást még nem hajtottam végre. Meglátjuk. Jelenlegi legnagyobb problémám, hogy hogyan vigyem fel a gázsprém a repülőre. The struggle is real.

Szerdán bevittük Kelvant órára, de kb. negyed óra után ki kellett hoznom, mert túlságosan felspanolta magát és mindenkihez oda akart menni. :D

Aztán múlt hét közepén, egy csodás nagybevásárlást követően, megszakadva épp hazaértem, mikor Amandával összefutottam, aki mondta, hogy már keresett. Kiderült, hogy a farmra akart kicsábítani, és mivel arról már lemaradtam, kérdezte, van-e kedvem elmenni vele családi barátokhoz vacsorázni, a szülei már ott voltak. Mondom oh, persze, azt mondta, akkor vegyem is vissza a kabátom! :D Akkor is épp esett a hó, nagyon szép, hatalmas pelyhekben. Egy kedves házaspárnál voltunk, a fazonnal már összefutottam nálunk korábban valamikor. Annyira megörültem, mikor kiderült, hogy TUDJÁK, HOGY HOL VAN A BALATON. Nem csak az országot, de még ezt is tudták. Esküszöm, majdnem elsírtam magam. Kérdezték, hogyan írom a nevem, s-sel vagy hogy, aztán mikor elmagyaráztam az „sz” betű jelenségét, megszólaltak, hogy „oh, mint Liszt Ferenc”. Odáig voltam, maradjunk annyiban. Nagyon jót ettünk, beszélgettünk, tényleg, annyira örülök, hogy meghívtak, nagyon jól éreztem magam.

bevásárlás margójára: ez ilyen boldogság egy képen

A héten még volt, hogy együtt vacsoráztunk a házigazdáimmal otthon, kis kedvesek, néha megkérdeznek, hogy ettem-e már, amúgy eléggé össze-vissza mindegyikőnk menetrendje, szóval ilyen ritkán van. Mintha amúgy megérezték volna, hogy kicsit magam alatt vagyok, mert a múlt hét első felében konkrétan temettem magam, az elképzeléseim, az ittlétem, mindent.

kinyitom az ajtóm és egyszercsak Milo :D

NA DE EZEN MÁR UGYEBÁR TÚLVAGYUNK!

Szóval még a héten sikerült a telefonom is újra tölteni, a márciusi bérlet pedig zöld. Nagyon szép. Ehhe.

Szóval a múlt hét is fontos volt felismerések szempontjából. Most már vannak konkrétabb céljaim, dolgaim, és bár ehhez egy hónap kellett, szerintem nagyon sokat tanultam magamról a folyamat közben és erről a környezetről is.

És elfogadtam, hogy EZ VAN!

felfedeztem a mindentbele bagel csodáit és a creamcheese-t

a világ legfeleslegesebb műanyag darabjai, avagy a teafilter be van csomagolva külön, hogy aztán egy papírdobozba betegyék, ami szintén be van csomagolva

Még nem írtam mindegyik órámról, úgy gondolom, szóval mivel pont ma reggel volt megint, írok az Abnormal Psychology-ról, ami érdekes nagyon. Kedden-csütörtökön van reggel 9-től (bahh). Ami érdekes, hogy a prof bácsi (ő bácsi, mert már elég idős, ezt minden minősítés nélkül írom, csak tény), nem teszi fel Canvas-ra a diasorokat! Hah! Szóval ott kell lenned, ha tudni akarod, pontosan miről van szó. Persze a Syllabus elérhető, és mivel én is lemaradtam egy két óráról, mielőtt felfedeztem, onnan tájékozódtam. Két könyvet használ amúgy a félév során, aminek darabja kb. 100 dollár. Használtan. Oké. Egyet megtaláltam a neten (ne mondjátok el senkinek), igaz, eggyel korábbi kiadás, de úgy voltam vele, jóóóó lesz az. A másikat nem sikerült megtalálnom, de így már egész jól elvagyok.

Szóval ez is egy csudi órám.

A hétvégén voltunk egy Trader Joe’s-ban, ami egy híres amerikai üzletlánc, hasonlít a WholeFoods-hoz, csak olcsóbb. Warwickben van egy, ami kb. 10 km innen, úgyhogy elmentem a család egy részével körbenézni. Aranyosak ilyenkor, mindig megkérdezik, van-e kedvem menni. :D Szóval találtam igazi teafaolajat és fluoridmentes fogkrémet végre – egyiket se láttam még egyik boltban se eddig, egészséges snack-nek való dolgokat, gyümölcsöt, ilyesmit.

legnagyobb találmányaim a zöldségcsipsz mellett

Szóval sikerült jól bevásárolni, és tök jó volt, hogy kocsival hazavittük, egészen új élmény volt, hogy nem kellett cipekednem. :D Amúgy mindenki meg volt őrülve és ezerrel vásárolt, mert hóvihart mondtak vasárnap estére is. Még a kasszás srác is azt kérdezte aggódó tekintettel, hogy felkészültem én a hóviharra????

Hillary is lefotózta ezt és közben azt mondta, ez annyira tipik Rhode Island stuff :D

Jó, tényleg elég sok hó esett, kb. térdig érő. :D De azért kissé sokalltam a zombiapokalipszist. Amúgy hétfőn hószünet volt, minden suli zárva volt, és sorra jöttek az üzenetek a susuból is, miszerint ma ez is, meg ez is, meg minden is elmarad.

hétfő reggel fél 7 - és még mindig esett

ez egy kis március elsejei hó.

Most meg megyek a délutáni szociológiás órámra, mielőtt beszakad a dobhártyám; maradjunk annyiban, hogy egy srác, aki már volt itt korábban a laborban, megint itt van, európai, nem tudom pontosan, milyen nemzetiségű, de olyan hangos és fuh. Nehezen viselhető, maradjunk annyiban, és most is kissé produkálja magát, szóval lehet, óra után a prof külön laborjában telepedek le, mert be van dugva a fülem és még így is hallom, hogy óbégat. A kis csodabogarak, meg persze túl kedvesek és szerények, hogy rászóljanak.

Még a múlt héten, mikor ültem az egyik ilyen "közösségi térben" - minden emeleten van ilyen ebben az épületben, ahol kanapé van, ráadásul nagyon kényelmes, meg karosszékek, meg kis asztalok - láttam, hogy minden labor csinált egy posztert. Az a labor is, ahova én csapódtam, és nagyon érdekesek, bemutatják, melyik mit csinál, érdekes volt olvasni, mikkel foglalkoznak a csodabogárkák (mármint akikkel nem vagyok napi kapcsolatban :D).

jelenlegi hó- és jéghelyzet (néhol elkell a korcsolya)

Óra utáni megfigyeléseim: szeretnék írni egy petíciót, mely szerint az automatikus vécék és a kézfertőtlenítő mellett osszanak papírzsepit is a kampuszon, mert rosszul vagyok a szürcsögéstől és a köhögéstől, amit egymás arcába ejtenek meg. :D
A hóhelyzethez még annyit hozzáfűznék; ma nem tudtam reggel a "buszmegállóban" - értsd, a tábla mellett - állva várni a buszt, mert az út széleire lapátolták a havat hatalmas halmokban, úgyhogy egy bácsival az útszélen álldogálva intettük le a buszt. Élmények. Azok vannak.

Nemrég írt a prof, hogy holnap jön Kelvan megint, meg az egyik lánya is. Oh, és kikérte valamiről a véleményem! Tudományos dologról, nem csak arról, hogy fura szaga van-e a kabátjának (megtörtént eset alapján).

#zsepitmindenkinek