Hello Providence & az első nap az iskolában /2019. 01. 26-28./

Szóval elértem Providence-be, minden szuper volt, aztán egyszer csak… az UBER app nem akart működni. Ja igen, kiegészítésképpen, kis háttérsztori ehhez: szóval a CIEE-től kaptam egy telefonkártyát is, ami szupi, még csak formára se kellett kaszabolni, mert ilyen egymásba illeszthető SIM ez, szóval lehet belőle akármekkorát csinálni. Ezt feltöltöttem még otthon, vannak ilyen csomagok, meg van hozzá egy app is, amit le lehet tölteni, és nézheted, hogy áll a data, meg a balance meg újra lehet feltölteni, ilyesmik. Nekem kártyafüggetlen telóm van, szóval a gépen át is cseréltem a SIM-et, aztán az aktiválódott is, úgyhogy lett hálózat meg minden. (Amúgy 49 dollár egy hónapra, korlátlan hívás meg sms USA-n belül, 10 dollár kredit nemzetközi dolgokra, 1GB net, ha az lefogy lelassítják, de lesz akkor is, szóval egész jó áron van.)

Szóval működött a telefon, tök jó, letöltöttem az UBER alkalmazást, megerősítettem az e-mail címem, a telefonszámom (az amerikait!), és mikor autót akartam hívni, azt írta ki, hogy nem érvényes a telefonszámom. :D Kezd sötétedni, ott állsz a vasútállomáson, két bőrönddel, és nem tudsz autót hívni. Hideg is volt amúgy.

Na ilyenkor ne ess kétségbe, mondogattam magamnak, higgadalom meg minden (ez egy új szó, nagyon élem), szóval írtam a házigazdámnak, és eljöttek értem a férjével, kocsival. Nagyon aranyosak voltak.

Szombat estére már az új kis helyemen voltam, ami egy csúcs lakás, egész héten itt vagyok, a többi az még a héten kiderül, úgyhogy nem lövök le előre semmit, de jól alakul remélem a dolog.

Elmentem még a sarokra, egy aranyos kis étterembe vacsoráért, próbáltam magam 10 óráig ébren tartani (nehéz ez az átállás) és kidőltem. Felébredtem ugyanúgy hajnal 3-kor, de mindegy. :D

Vasárnap elvoltam délelőtt, szöszmötöltem, neten néztem térképet, a tömegközelekedést, mindenféle hasznos dolgot, aztán útra kerekedtem.

Persze, először rossz fele szálltam a buszra. :D Aztán, mikor feltűnt, gondoltam, oké, higgadalom, megnézzük erre mi van. Találtam egy ilyen dolláros boltot, vettem egy két apróságot, aztán megkerestem visszafele a buszmegállót. Ugyanaz a sofőr volt, akivel odafele mentem és emlékezett rám, szóval adott egy 2 órás pass-t, amivel 2 óráig mindenfele utazgathatsz a helyijárattal, annyira aranyos volt. Megsajnált gondolom, hogy ennyire balfék voltam. :DDD

pár klasszik amcsi házikó

Elmentem a központi pályaudvarhoz, ahol láttam, hogy hétvégén bizony nem lehet havi bérletet venni. Amúgy a buszokon is lehet mindenfélét, meg automatákban is, de a havit, azt csak ablakból. Oké. Semmi gond, él még a két órás pass, kimaxolom. Elmentem a plázába körbenézni, hát ilyen useless helyet rég láttam – tele minden ruhaboltokkal, kávézó, egy-két étterem és mindenhol ilyen bed, bath&body cuccok, de vagy háromféle boltban. Sehol egy élelmiszerbolt vagy valami. Ja, meg asszem mozi is volt benne. Amúgy valami fura verseny lehetett, mert ilyen cheerleader-nek tűnő kis- és nagylányok rohangáltak fel-alá, szóval hamar el is jöttem.

Elmentem megnézni az egyetemet, hogy ne hétfő reggel essek arcra, hogy fogalmam sincs, merre van az előre… vagy harminc percig vándoroltam a különböző épületek között, mire nagyjából felmértem a terepet, meg mi merre LEHET – mert ugye nem vagyok én semmiben biztos – és megtaláltam azt az épületet is, ahol az én professzorkám létezhet. Láttam igazi sorority házakat, rajtuk a görög betűkkel! :D Eszméletlen. M-i-n-t-a-f-i-l-m-e-k-b-e-n.

Innen elmentem egy ALDI-ba, mert mégis csak az ismerős, bevásároltam, vissza a pályaudvarra, onnan pedig haza. Jó kis kör volt ez, el is fáradtam, aztán rájöttem, ja, ma még nem nagyon ettem, úgyhogy főztem is. 

ez itt kb. 20 dollár

Szerencsére a lakás jól fel van szerelve. ALDI fele meg visszafele már sötét volt, azért kicsit paráztam, mert itt a közvilágítás, nos, hogy is mondjam – nem igazán kielégítő, mondhatni gyászos.

Amúgy az árak is érdekesen alakulnak, mert az avokádó, a paradicsom és a gomba pl. nevetségesen olcsók voltak, a csirkemell meg a csirkemell sonka nevetségesen drága, a sajt kb. ugyanannyi, úgyhogy furi.

Na, és akkor jött a hétfő….

Még vasárnap megbeszéltük e-mailben, hova menjek és mikor és délelőtt már úgy pattantam a buszra, mint aki tudja, mi merre hány méter. :D Oda is értem, és az első, amit vagy inkább akit megláttam a folyosón, az egy eb volt. Mint megtudtam, ő Emma, az egyik professzor kutyija, isteni cuki volt és össze is barátkoztunk. Itt a professzorok rendszeresen behozzák a kutyájukat, az enyém is szokta, elvileg szerdán is hozza – jéééééééééééééééééééééééijj – sőt, találkoztam még ma még eggyel, őt is imádtam.

Annyira kedves itt mindenki amúgy. Annyira elfáradtam kb. 6 óra ottlevéstől amúgy. Elképesztő.

Beszélgettünk a professzorral, levitt az adminisztrációra, igényeltünk nekem Brown ID-t (amiért már mehetek is holnap, napközben jött az infó), bemutatott sok embernek, beülhettem egy órára is, amit ketten tartanak egy belga proffal, és teljesen olyan volt, mint a filmekben. 

Mármint az előadóterem; ÉS AZOK A SZÉKEK. Nos, elég sok előadást végig ültem már eddigi életem során, de ilyen kényelmesen még soha az életben nem ültem. Mint egy moziszék, olyan volt. 50 perces órák vannak amúgy. Ez is furi nekem, úgy elszállt, csak pislogtam. :D Ez biztos programom, a hétfő-szerda-péntek délután 2.

Előtte még volt egy kis időm, amíg a prof dolgozott valamit, addig visszamentem az emberkékhez, akiknek bemutatott – van egy lab group, akikkel dolgozhatok együtt és nagyon aranyosak. Kis csodabogarak, mindegyiknek van valami furának tűnő dolga, de olyan végtelen kedvességgel és nyitottsággal fordultak felém, hogy szinte zavarba jöttem. Meg is hívtak a holnapi lab meetingre. Megyek is. 
Amúgy az egész campus területén van ingyen wifi, ha az épületek között mész, akkor is, nagyon hasznos. :D Tudtam így a suli wifijéről beszélni Apáékkal, másik épületből meg Anyával. :D

Aztán hazafele sétáltam a pályaudvarig, mert amúgy közel van onnan a suli, csak gyalog picit több, mert egy alagutat kell megkerülni. :D Amin a busz 3 perc alatt átmegy. De gyalog nem lehet. Mindegy, megnéztem gyalog is az utat.

JAH és a buszokon egy sárga drót megy végig az ablakok mellett és azt kell meghúzni, ha jelezni akarsz. Késsz.

Annyira kedves emberekkel találkoztam eddig, le is kopogom. A buszsofőrök, a bolti dolgozok, az egyetemi emberek, ahj. Nagyon aranyosak.

Bár egyelőre csak azt érzem, hogy rám van írva, hogy nem idevalósi vagyok. Az első pár órában még ez zavart is, de aztán elengedtem. És ha akcentusom van, akkor mi van? És ha látszik a fejemen, hogy nem idevalósi vagyok, akkor mi van? Semmi. Örülök, hogy ilyen kedvesek. Egy-két furi ember is megpróbált velem szóba állni, de még akkor is odajött egy lány, hogy nem szóltak-e be, meg hogy jól vagyok-e.

Az időjárás most elég kegyes, ilyen 3 és -3 fok között van nagyjából, de teljesen kibírható, ennek ellenére mindenki, akivel ma az egyetemen beszéltem, az időjárásra panaszkodott, hgy milyen hideg van. ÉS ENNEK ELLENÉRE, ma az egyetemen 10-ből kb. 8 embernek kint volt a pucér bokája. Vagy a térde. Vagy flipflopban ment mezítláb. Nem viccelek. Vagy kabát nélkül. Sál nélkül.

Kultúrsokk as its best.

Amellett, hogy nagyon fáradt vagyok, próbálom befogadni ezt a sok mindent, ami történik. Annyi újdonság csap le rám nap mint nap, óráról órára, csak bízom benne, hogy be tudom fogadni méltó módon.

Próbálok még rájönni, hogyan illek én ide és hogyan tudok a kedves csodabogarak közé beilleszkedni. Annyira hálás vagyok azért, hogy nyitottak, érdeklődők és KEDVESEK. Tényleg, mert lehetnének bunkók is, na.

Szóval izgalom izgalom hátán és még csak pár napja vagyok itt… Kíváncsi leszek a folytatásra. Meg arra, hogy a Hillary mi az istent zörög ennyire alattam.

Itt lassan este 9 van, 10-ig megpróbálok megint ébren maradni, egyszer csak átállok most már. :D Holnap meglesz a Brown ID-m. Nekem, Eszternek, aki from Budapest és hú, velkám velkám. De drágák, ahh.

Csak pár hét múlva is ennyire örüljenek, ha meglátnak… :D