ámokfutó nyulak meg a -majdnemtavasz- / március 12 – 21. /

Most még igazából rendes kifogásom sincs, miért nem írtam, csak HALOGATTAM (ez az a projekt, ami érdekel nagyon, úgyhogy a színfalak mögött dolgozom valamin ezzel kapcsolatban), ahogyan elég sok mindent, igyekszem felvenni a ritmust, csak kicsit kezdek „megcsömörleni”, nem tudom, van-e ilyen szó, most lett. :D

Holnap repülök DC-be, aztán Bostonban is leszek, és fejben már egész héten ott jártam, hogy milyen jó lesz felfedezni valami teljesen újat, mit kell még esetleg beszereznem, pakolok képzeletben és tervezgetek, hogy mit lenne jó megnézni, listákat írok – ebben naaaagyon nagy vagyok, főleg, amióta bullet journalt kezdtem januárban. :D

Professzor úr elment egy konferenciára, márciusban már ott is lesz végig Németországban, mondjuk a jövő hét amúgy is tavaszi szünet (a híres amerikai „spring break”). Emailezünk amúgy rendszeresen, ami kellemes változás a korábbi kommunikációs tendenciákat nézve. Írt miattam egy hölgynek, akiről már korábban mesélt, azt nem tudom, itt írtam-e esetleg róla. A régi házukat eladták egy hölgynek, aki kiadta egy családnak – és ennek a családnak az egyik tagja Vicky, akinek magyar kötelékei vannak, állítólag tud is kicsit magyarul. A prof nagyon belelkesült, hogy össze akar minket hozni beszélgetni, ami nagyon aranyos amúgy, hogy ilyen kis missziót csinált belőle. :D Írt is neki emailt nemrég és rendszeresen bejelenti, hogy mi a helyzet állapota. Lehet, izgatottabb, mint én, nem tudom, de jókat kuncogok ezen, tényleg aranyos. :D

Na, igen, a kommunikációs változás oka, hogy amit már korábban is írtam, hogy kikérte valamiben a véleményem a prof, leültünk azzal kapcsolatban beszélni. Összeírogattam az észrevételeim, az ötleteim, a benyomásaim és – én lepődtem meg a legjobban – tetszettek neki. Hallhattam azt a mondatot, hogy igazam van valamivel kapcsolatban, ami egy akkora dolog, mint ide Magyarország függőleges helyzetben. Szóval nagy, na. Néhányat fel is szeretne használni a végleges verzióban, és aztán együtt izgulhatunk, hogy végül lesz-e publikálva (valószínűleg igen), ami azért is érdekes, mert odaírja az én nevem is a köszönetnyilvánításba. Itt most meg is álltam egy pár pillanatig a gépelésben is, mert még mindig nehezemre esik ezt elhinni, hogy ilyen létezhet. :D Lám, lám. A túlbuzgó kelet-európai naiv kislány mégis csak valami hasznosra is képes. :D

Miközben beszélgettünk, megszólalt a tűzjelző az épületben, ezt a hangot szerintem, nem hogy az árnyalt, csodás magyar nyelven, de semmilyen nyelven nem lehet körbe írni, annyira éles, harsány (próbálkozni azért lehet, haha) és borzasztó volt. Azt a mai napig nem tudom, hogy tényleg égett-e valami (valakik valami füstről duruzsoltak kifele menet), vagy csak egy próba volt vajon? Mindenesetre kitereltek minket, mindenki rendkívül határozottan, de nyugodtan haladt kifele, aztán a prof megkérdezte, szeretnék-e inni egy sört. Gondoltam, jajj, de kis vicci! Hát persze, hogy szeretnék. Hihi. Aztán mondta, oké, tud egy helyet és megindult. :D Mondom oké, ha már ilyen pajtik lettünk, hajrá, úgyhogy ittunk egy sört és beszélgettünk. Érdekes volt kicsit másik oldaláról látni, mármint elég sokat hallottam már beszélni, meg beszélgettünk is, persze, de most kicsit oldottabb oldaláról láthattam. Amúgy sem egy zord ember, de most még is mintha egy fal mögé bekukkanthattam volna. Persze professzorként nem nagyon barátkozós típusok az emberek, ez érthető is, pont ezért örültem ennek a helyzetnek.

Szóval majd’ két hónap után eljutottam ide is! :D

Meglátogattam egy CVS-t, ami egy gyógyszertárnak van kihirdetve a ’Pharmacy’ kiegészítéssel, nekem amúgy egy Rossmann vagy DM jutott róla eszembe. Van a bolt egyik részén egy pult, ahol ki lehet váltani gyógyszereket, de emellett drogéria jellege van, rengeteg féle vitaminnal, étrendkiegészítővel, sminkrészleggel, de van külön étel meg italrészleg is, ahol főleg az egészség jegyében árulnak dolgokat (mindenféle müzli meg tea meg ilyesmik). Oh, és van egy sor, ami külön papír-írószer (hajjajj, lehet izgulni, de nem lesz belőlem reality show, nem szabadultam el), ebből a fele CSAK. KÉPESLAP. Én ennyi képeslapot még nem láttam soha a 25 és fél évem során. A névnapon kívül szinte minden kategória létezik.

ez a polcsor különösen tetszett :D

Beszereztem néhány vitamint, mert ha továbbra is ilyen jól szeretnék létezni a szürcsögők és rámköhögők között, a gyümölcsevésen kívül másképp meg kéne támogatnom a szervezetem. Úgy is lassan – jahj, de lassan – érkezik a langyos idő, akkor meg ugye nem megfázni úri luxus, szóval ezt kikerülném. Éljen az immunrendszer. Kellemes meglepetés volt ez a bolt, eddig is szemeztem már vele (jónéhányat láttam már városszerte), szóval még egy hely, ahol pénzt lehet költeni. :D Nem ám, de jó tudni, hogy mit merre talál az ember. Észrevettem, ez ad ilyen biztonság, meg otthonérzetet, vagy ha azt nem is teljesen, azért ennyire nem lennék drámai, de azt az érzést, hogy nem teljesen idegen helyen vagyok, hogy tudom, mit hol tudok beszerezni. Vannak opcióim, ismeretek és tapasztalatok alapján, szóval a kultúrsokk fázislépcsőin haladok szépen. :D Vagyis kifele az U görbéből.

A múlt héten volt a Kiki névnapja, boldogot neki még egyszer <3, szóval még jó, hogy a CVS-ben annyi féle képeslap volt, találtam neki egy nagyon aranyosat. :D De még nem kapta kézbe, szóval nem írom le, milyen, hátha meglátná.

A csodabogárkákkal beszélgettem egész jókat, meglepődtem, hogy milyen témákban jártasak és érdeklődőek, sőt, még egy könyvet is kölcsönadott az egyikük. Ez egy kis orrakoppintás nekem is, hogy ne sztereotipizáljak már, én sem szeretem, ha ezt teszik velem. Oké, néha nekem furik, meg csodabogárkák, de attól még nagyon széles spektrumon vannak érdeklődési köreik és csomó mindenben ez hasonló az enyémhez. Na, Coelho momentum vége. :D

Végre ettem pizzát is, kb. két hónapja nem történt ez meg, ami az én esetemben nagyon furcsa, mert pizza fanatikus vagyok. Szóval bepótoltam, van a sulihoz közel egy jó hely, ahol pizzaszeleteket lehet venni (nem olyan, mint otthon a 250 Ft-os, aluljárós :D). Közben elindult erőteljesen az olvadás – azóta már nagyjából befejeződött - , szóval a hócsizmák helyett jöhettek a csónakok, mert mindenhol folyt a víz az olvadt hótól. Néhol, a járdákon, ilyen kis bokáig érő tócsákon egyensúlyoztam keresztül magam, igazából mókás volt. :D ÉS ELŐJÖTTEK A MÓKUSOK!!! Újra mókusfalva lett a környék, rendszeresen látom őket és nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez annyira különleges élmény, szóval mindig feldobnak.

A múlt héten pénteken volt egy családi vacsora nálunk, ahova jöttek családi barátok, akiknél Amanda tartja a lovát a farmon, és a kislányuknak is nemrég volt szülinapja, meg ugye Hillarynek is, és a szülei akkor nem voltak itthon, szóval így egyben megünnepeltük őket. Olyan jól esett, hogy meghívtak, és olyan jó volt egy igazi, házi kosztot fogyasztani, leves, második, süti, mintha csak otthon lennék. :D Nagyon finom volt minden, és a torta, AHH, oreós brownie alapon fagyitorta, három emelettel, három ízben. 

ugyanúgy énekeltük a hepibörszdéjt, aztán tapsoltunk, mikor elfújták a gyertyát :3

Nagyon finom volt, és Shariék hoztak csomó, cuki nevű édességet Costa Ricáról, azokat is megkóstoltuk. 

Nagyon jól éreztem magam, tök jókat beszélgettünk és a szülinapos kislány nevelőapja úgy nézett ki, mint Anthony Hopkins fiatalabb verziója. Mondjuk egy Ha eljön Joe Black verziója. Nagyon durva volt. :D

Aztán utána Amanda szobájában röhögve kutakodtunk a szekrényben a lányokkal, de sikeresen megtaláltuk az elefántos kezeslábast, ami egy rendezvényre kellett neki. :D

Szent Patrik nap volt vasárnap, elég nagy dolgot csinálnak abból is, mondjuk nem egy Valentin nap, de azért láttam random táblákat, a buszról, hogy az xy család boldog Szent Patrik napot kíván sok szeretettel… :D micsoda marketing. A hétvégén volt itt Amandáék bátyja, aki amúgy New Yorkban lakik a feleségével, és jött velük a kutyájuk is, aki egy kis... rókapatkány? Talán. Mentem mostni a mosókonyhába és egyszer csak őt találtam az előszobában. Először nem igazán volt kedves, sőt, vicsorgott meg morgott rám. Aztán összebarátkoztunk. De valószínűleg, ha megint találkoznék vele, megint utálna. Nem igazán tűnt okosnak, mondjuk annál puhább volt. :D 

nem ez az első eset, hogy egy random kutyát találok a házban

Szóval ezen a héten, amellett, hogy fejben már tök máshol vagyok, meg mennék, persze, bejárok az órákra – jajj, a belga prof az elmúlt pár órán egyszerűen sziporkázott, konkrétan sírva röhögött az egész előadó, nagyon vicces tud lenni az az ember… :D Új szó, amit tanultam tőle az artsy-fartsy.

Huh, kedden, a szociológiás órán, annyira örültem amúgy, hogy úgy bekeményített a professzor, csak pislogtam. Szóval ott aláírós jelenléti ív van, amit adnak körbe óra közben, és csomószor láttam már én is, hogy valaki nem csak a saját nevét írja alá, ehm. Most gondolom megszámolták az embereket az előadóban meg az aláírásokat és nem stimmelt, szóval a másfél órás óra közepén, a kis szünetben, amit szokott tartani, tartani, hááát, 2-3 perc max :D, szóval akkor közölte, hogy akkor most felolvassák a neveket. Jelentkezni kellett, ha ott voltál, majd miután ez megtörtént, ugyanolyan hangnemben, ahogyan az órát tartja, csak így tényként közölte, hogy oké, akkor, akinek alá van írva a neve és nincs itt, azoknak a neveit tovább adjuk a dékánnak, „szóval ez a tervünk”. Ha valakinek van valami mondanivalója ezzel kapcsolatban, keresse meg óra után és talán figyelembe veszi. :D Majdnem hangosan nyomtam egy AHHH, YASSS, you go girl hangzású felkiáltást (túl sok queer eye-t néztem manapság, gorgeous). Olyan dühítő amúgy, hogy itt vannak egy ilyen neves egyetemen, egy érdekes órán, ja, és amúgy hatalmas összegeket fizetnek mindezért, és csalnak. Nem értem. Aztán óra után odamentem kérdezni tőle valamit – titok, haha, nem amúgy nem az, a rangsorolásokról beszéltünk, aztán kérdeztem, mi a véleménye erről a mostani botrányról, az egyetemi felvételekkel kapcsolatban. A héten nagyon elememben voltam, a másik profhoz is odamentem mindkét óra után, Abnormal Psychology óra után, kérdezősködni, meg a véleményét kikérni, mert amúgy nagyon bírom a bácsit (ő tényleg bácsi).

Kedden volt meghirdetve egy „talk” meg előadás, aminek a címe az volt, hogy „Shame and the Psychodynamics of Reading: Lolita as a difficult text”. Na, a Lolita eleve nem csak a nyelvezete miatt nehéz szöveg, én nem olvastam végig még egyszer sem, de hát tudom, miről szól. Nem írnám le. :D Keressetek rá. Vagy inkább ne. Szóval kíváncsi voltam, hogy Missz Péhádé Nagynevű PszichológusNyelvész Valaki hogyan vélekedik erről. Az egész „előadás” abból állt, hogy a kezében tartott papírhalmot felolvasta. Egy órán keresztül. Oké, voltak benne érdekes dolgok, persze, de azért kissé csalódott voltam. Legalább volt ingyen kaja, szóval az aznapi vacsorám megoldódott. Ahh, egy annyira szép teremben volt, ilyen domború díszítés volt végig a falakon, mintha valami… nem is tudom, milyen történelmi épületben lennénk. De amúgy felejthető volt.

Ma végre bemerészkedtem egy India Spectrum nevű boltba is, amivel már szemeztem azóta, hogy itt vagyok és megláttam. :D Hatalmas, és annyi csudijó dolog van benne, mármint számomra mindenképpen azok, gyertyák, illóolajok, füstölők, kristályok, könyvek, ruhák, ékszerek, apróságok. Szóval nagyon tetszett.

Oh, a lányok által inspirálva elindítottam az instámon az #animalsofamerica sorozatot, amiben nagyban közrejátszott az is, hogy miután kedden, elég későn este sétáltam hazafele, majdnem elütött egy nyúl.

ámokfutó nyúl

Igen, egy nyúl. Épp írtam Laurának nagyban választ, amikor csak annyit érzékeltem a perifériás látásomnak hála, hogy valami előttem átvág, de annyira gyorsan, mint a villám. Megtorpantam, mert elég közel volt, körbenéztem és tőlem nem messze ott volt egy nyúl. Pár másodpercig nézett rám, aztán tovább tűzött a bokrok közé. Még jó, hogy több féle biztosításom is van. Ki tudja, melyik érvényes a nyúl általi sérülésekre, de maga a tudat megnyugtató.

A héten láttam mosolygó kutyát is, amiről sajnos nincs fotóm, elnézést kérek, de vannak ilyen videók a neten! :D Én is még csak videón láttam ilyet. A gazdija azt mondta neki, hogy show me your smile, és a kutyi, kissé vicsorogva, de mosolygott. :D Annyira aranyos volt. Aztán összebarátkoztam tegnap este is egy bébikutyival, aki annyira lelkesen várta a gazdiját, konkrétan húzta el a pórázával a padot, amihez ki volt kötve. :DDD Bírom az itteni kedves embereket, akiknek akkora öröm, hogy én is ennyire örülök a kis állataiknak.

Éljenek a szőrmókok!

Nekem meg el kéne kezdenem pakolni, meg ilyesmik. Ma este lesz Gallery Night, amit amúgy a Shari szervez. :D Minden hónap harmadik csütörtökjén ingyen viszik körbe az embereket, buszokkal, a galériákba Providence-ben. Nagyon jó kis kezdeményezés szerintem, olyasmi, mint egy továbbfejlesztett, átalakított múzeumok éjszakája. :D De közben írt az Amanda, hogy lesz valami buli és hogy valami "Esterről" van elnevezve, na ennek utánajárok. 

Izgalmas hét következik! Juhú!

ahh, hát nem csodás? 

amikor belefeledkezel a dolgokba és hirtelen este fél 8 múlt, de legalább csend van és béke és nyugalom a laborsoron :D

ui.: valaki küldhetne egy jó paprikás krumplit vagy csirkepörit nokedlivel és tejfölös ubisalival. (bár a héten ettem halat, az kellemes volt, attól még szívesen várom az ilyesféle küldeményeket.) köszi.